Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy 6 pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református püspök, Márton Áron katolikus püspök, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy "A magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre." A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik. - 1951. július 30.
1947. április 10.
Marosvásárhelyen tartják a (120 ezer magyar családot képviselő) Kaláka Népi Szövetkezeti Központ közgyűlését. (A Szövetség Központ 11-én tartja ugyanitt a közgyűlését.) Korparich Ede jelentéséből kitűnik, hogy csak akkor jutnak áruhoz, ha belépnek a román megyei szövetkezeti központokba, az ún. "federálé"-kba. Tövissy Géza igazgató jelentése szerint az eddig működő 460 fogyasztási- és értékesítési-, 64 hitel-, 5 tej- és 8 vegyesszövetkezet közül az INCOOP 57 tagszövetkezet felszámolását rendelte el. (A gyűlésen részt vevő Kurkó Gyárfás "kiáll" a magyar szövetkezetek önállósága mellett.) - 1947. június 14.
1947. június 17.
Marosvásárhelyen tartja a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatósági és felügyelőbizottsági ülését. (A Szövetség Szövetkezeti Központ június 19-én ülésezik, Csíkszeredában.) Az ülésen Korparich Ede javaslatára elhatározzák, hogy belépnek a román megyei szövetkezeti központokba, az ún. "federálék"-ba. (Formailag a két szövetkezeti központ még fennmarad.) A kiadott hivatalos közlemény azzal bíztat, hogy a magyar tagszövetkezetek megtarthatják autonómiájukat, és a belépés után a falvak végre olcsó iparcikkekhez és hitelhez juthatnak. (Cserébe viszont hozzá kell lássanak a "belső demokratizáláshoz" - vagyis tisztogatáshoz.)
1951. április 18.
A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állapolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmánál feltűnő Demeter 1941-44 között a Kolozsvári Estilap főszerkesztője, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-től Budapesten a Békeelőkészítő Osztály Erdély-szakértője, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezője. Feltehetően ő lett volna Csőgör Lajos és csoportja, valamint Márton Áron és csoportja-perekben a koronatanú, miszerint Csőgör Lajos, Demeter János, Venczel József, Korparich Ede adatokat szolgáltatott ki Magyarországnak, "azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától". Demeter 1951. december 24-én a văcăreşti-i rabkórházban az elszenvedett kínzások miatt meghal.
1951. július 30.
Bukarestben elkezdődik Márton Áron és társainak pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselő, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt főszerkesztője, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.
1951. augusztus 7.
A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró őrnagy vezette csoportja kihirdeti az ítéleteket: Márton Áron: életfogytiglani kényszermunka, 10 év nehéz (szigorított) börtön (1955-ben szabadul); Korparich Ede: 5 év nehézbörtön (letöltése után az NSZK-ba emigrál); Szász Pál: 10 év nehézbörtön (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal); Lakatos István: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul); Kurkó Gyárfás: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul); Teleki Ádám: 10 év nehézbörtön, 15 év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul); Venczel József: 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul); Bodor Bertalan (bankigazgató): 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka (1955-ben szabadul).
1945. szeptember 18.
Marosvásárhelyen a Hangya Szövetkezeti Központ dél-erdélyi és észak-erdélyi központjai közös gyűlést tartanak. Bejelentik, hogy egyesül a kolozsvári és a nagyenyedi központ. A tanácskozáson nagy viták után elfogadják az igazgatóság javaslatát és az egyesült központ nevét megváltoztatják: létrejön a Kaláka Népi Szövetkezetek Központja. (A Hangya, illetve a Kaláka fogja össze a magyar fogyasztási szövetkezeteket.) A Kaláka igazgatósági elnöke Korparich Ede, ügyvezető igazgatója Kisgyörgy Imre lesz. - 1946. április 9-11.
